Férfiak nyávogó macskák, Nők csaholó kutyák – Elveszett az etikett

Share on FacebookShare on LinkedInTweet about this on TwitterShare on TumblrShare on Google+Pin on PinterestShare on Reddit

 

Kihúzta széket? Lesegítette a kabátot? Hazakísért? Kinyitotta az ajtót? Elegáns volt? Előzékeny volt? Gáláns volt? Kedves volt? Csábító volt? Tud bókolni? Elvennéd? Hozzámennél? …

kind4

Hol vannak a sikkes hölgyek, fess úriemberek? Tényleg elveszett az etikett? Hol vannak a régi férfiak, akik még szántak egy kis energiát arra, hogy legalább kulturáltan ismerkedjenek valakivel. Nem vettét természetesnek, hogy ők bár a negyedét sem tudják nyújtani, sem külsőleg, sem sehogy a választottjukhoz képest. Essen hasra a nő, mert megszólítja egy senki, akinek ülepe a térdét veri, alsónacija kilóg a nadrágjából, a szájból kilógó kapáról nem is beszélve, csak mert férfiből van. Ez kezd elég gyakorivá válni a világon. Valóban olyan nehéz kifizetni két szelet süteményt, cappuccinot, és illendően viselkedni? És a nők eltűnt hányada, akiknek nem a következő hétvégi partizáson jár a feje, és világát nem tudva rakja szét a lábait annak, aki éppen arra jár.

Ez a bizonyos réteg, aki olyan nagy százalékkal bír a társadalomban, oly mértékben éket ver a két nem közé, hogy lassan visszafordíthatatlan lesz. Ez a lassan omló szakadék, benne van már a múltunkban, szennyezi a jelenünket és fertőzi a jövőnket. Ez a távolság férfi és nő között, ami állandó hatalomjáték, mint egy eldurvult kutya macska játék. A probléma csak az, hogy megcserélődtek a szerepek. A férfiak álszenteskedő, behízelgő, igazi vádaskodó hiszti-gépekké váltak, soha be nem duguló panaszmaszlaggal. A nők őrjöngő, fenyegetőző, zsarnokoskodó, tébolyult fenevadakká, és nyálukat csorgatva vicsorognak mindenre. Nem jó ez így! Ha így megy tovább, a következő generációkban már neveltetésileg, és identitásilag sem lesznek meg a hagyományok. Melyeknek célja, hogy a két nem között kialakuló egyensúly, lehetővé tegye a fejlődést és erkölcsi moralitást. Szükség van ezekre az eszmékre: tisztelet, tolerancia, elfogadás, küzdelem, értékek, empátia, szeretet. Bár torz a kép, mindannyian vágyunk a hagyományokra. Még ha egyesek nem is tudják pontosan, mi az az etikett, ösztöneik érzik a törődés hiányát. Emancipunci nagyjaink, valóban ezt akartátok? Vagy csak senki nem elégítette ki, frigid kis vágyaitokat? Mert az egyenjogúságért vívott küzdelmeitekkel azt értétek el, hogy a szerepek rohamosan felcserélődnek. Férfiak, akik nőket megszégyenítő módon toporzékolnak, ha valami nem úgy van, ahogy ők akarják. Nők, akik úgy taposnak végig ezernyi érzelmen, mintha csontig szívott cigarettacsikkek volnának, nem érdekli őket se könny se jó szó. Fiainkat annyi megrovással illették már, de a mai kor hölgyei sem a minta faragott bálványai. Erényük túl korán és túl sokszor veszett oda. Bájaikat nem rejtegetik többrétegnyi, fodros-rojtos ruha alá. Sőt a lényeg, hogy minél rövidebb legyen és minél többet mutasson. Egyeseknek fogalma sincs arról, hogy mi az, igazi nőnek/férfinek lenni. A férfiasság gatyájában, nők tipegnek. Élesen bírája egymást a két nem. Meglátják a legkisebb hibákat, de sajátjuk esetében szelektív vakok. A kötelmeket senki nem szereti igazán, de elengedhetetlen része az ismerkedésnek. Viselkedésünk és jellemünk adott pillanatokban is megköveteli, hogy tisztában legyünk az illem szabályaival. Az emberi magatartás végtelen számú lehetőséget kínál. Érdekünkben áll, hogy kapcsolatot teremtsünk egymással, legyen az szerelmi, baráti, üzleti, szexuális, együttműködési vagy csak szórakozási okok miatt. Időt kell szakítanunk egymásra, belső igényeinkre. Hogy büszkék lehessünk egymásra és legfőképpen magunkra. A jellem nem más, mint maga a jó modor, az illendő viselkedés, amely eszköz és bizonyos helyzetekben védelem. A jellem jóra-rosszra való hajlandóság, egyrészt születési, neveltetési kérdés, másrészt belső hajtóerő. Lelkiismeret az erkölcsi tudat, ami alapján az ember meg tudja ítélni saját tetteit, érzéseit, még saját gondolatait is.

Felcsapta a fejét egy új divat, a férfi feminizmus. Nonszensz! Ez mekkora baromság! Rendben, hogy emancipálódásra való törekvés van folyamatban, még mindig. De nem normális, hogy a nők mentális péniszt növesztenek, a férfiak agya meg nem csak puncira vágyik /esetekben farokra/, hanem puncimód is gondolkodik. Éppen ideje, hogy megállítsuk ezt a romboló folyamatot. Nincs szükségünk festett férfiakra, és nem kell a trampli emancica sem. Legyetek igazi gáláns férfiak és méltóságteljes finom hölgyek. Mielőtt sírva panaszkodnál barátodnak/barátnődnek, milyen tunya is a másik nem. Először nézz magadba. Te igazi vagy? Te megteszed fordított esetben, amit kell? Nem csak arra kell törekednünk, hogy kapjunk, hanem arra is, hogy adjunk. A késztetésnek meg kell lennie, mindkét részről. Nem nehéz feladat kulturálódni és mélyen magunkba tekintve, megtalálni az értékeket.

Tudod mi az a becsület? Nem az, amit megvehetsz, megehetsz, lenyelhetsz és hazudhatsz magadnak! A becsület, erkölcs. Erkölcs, ami szilárdan tartja a jellemed, magatartásod, hírneved, tisztességed, hűséged, adott szavadat, hiteled, erényed, méltóságod… erkölcsi értéked. Mellyel talán megmenthető az elveszett etikett.

 

Írta: Cathy Neige

Share on FacebookShare on LinkedInTweet about this on TwitterShare on TumblrShare on Google+Pin on PinterestShare on Reddit